Antoine de Saint-Exupéry nevével, szavaival kisiskolásként találkoztam először. Egy irodalmi délutánon részletet olvasott a történetből egy felsőéves lány. Emlékszem, csodálattal hallgattam, még akkor is, ha nyolc évesen nem mindent értettem. Otthon többször levettem a könyvet a polcról, nézegettem a képeket, de néhány oldal után félretettem. Középiskolásként ragadott igazán magával a történet. Akkor értettem meg, milyen örök igazságok rejlenek a francia író soraiban. Jó néhány gondolat szállóigévé vált, sokszor emlegetjük érzelmekkel telve, hogy "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatalan." vagy "Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, mit megszelidítettél. " Kiemelhetnénk még sok értékes mondatot, gondolatot...
S hogy miért is szerepel a blogban a kis herceg?
Egyrészt, mert szeretem ezt a szívhez, lélekhez - leginkább a felnőttekhez - szóló mesét, mert hiszem, hogy a gyermeki lélek örökké bennünk marad, legalább egy kicsit. Hiszem, hogy az emberi jóság örök, hogy megtaláljuk a helyes utat, megbecsüljük azt, ami értékes, tiszteljük egymást...
Másrészt, mert már régóta tervezgettem, hogy a horgolási bakancslistámon szereplő témát megalkossam. Középső lányom esküvőjén megható meglepetéssel készültek a vőlegény szerettei. Mi más lehetett ez a meglepetés, mint egy jó barát hangján idézetet hallani a kedvenc történetből. Már akkor elhatároztam, hogy Marcellnek - aki vőlegényből férj lett, s második számú vőm :) - horgolok valamit, ami szeretett olvasmányához kapcsolható. Így született meg a bolygóján pihenő kis herceg a rózsájával, és a rókával.
Számomra azért is olyan kedves ez az alkotás, mert jelképezi a szeretetet, a gondoskodást. Ahogy a főszereplőt, engem is elszomorít az emberi közöny, a hiúság, a gonoszság. Napjainkban hajszoljuk az anyagiakat, hajtjuk magunkat, mert a mindennapokban meg kell teremteni a megélehtéshez szükséges javakat. A legfontosabb azonban, hogy tiszta maradjon a szívünk, a lelkünk.
Alkotásaimban arra törekszem, hogy szépet, jót hozzak létre, hogy mosolyt fakasszak az arcokon. Gyermeki és felnőtt mosolyt egyaránt.
Hálás vagyok minden kedves szóért, csillogó szemért és nevetésért, amit kapok cserébe.
Mindegyik baba, játék, táska, bármi elkészítése értékes számomra, mert benne van az időm, a tudásom, a lelkem kis darabja, s a remény, hogy valakinek boldogságot hoz majd. Onnan kezdve, izgalom jár át, hogy kutatok egy-egy minta után, vagy megtervezem, hogyan nézzen majd ki. Elmegyek a boltba, beszerzem az alapanyagokat. Aztán nekilátok. Szeretem az alkotás folyamatát, ahogyan a fonalból, az anyagból készül valami, életre kel a hímzés által, vagy attól, ahogyan használatba kerül. Örömmel adom aztán tovább, hogy örömet hozzon másoknak is.
Mindenkinek mást jelet az öröm, mint ahogyan a kézzel készült tárgyak is. Nemrégen egy fafaragó művész sátra mellett kaptam helyet egy vásárban. Csodálattal ámultam a munkái láttán. Az egyik fatáblán egy ősi napkorong motívum állt. Hosszan néztem, megérintett. Látszottak a fa erezete mellett a munkaeszköz barázdái, az idő, amit belefektetett, a precizitás, a munka szeretete. De ugyanígy megállok egy festmény, egy szépen csomagolt lekvár, vagy fűzött gyöngy karkötő mellett is. Számomra ezek mind szívmmelengetőek.
Mai írásom végére még egy idézetet hoztam Exupéry "kicsiny", de annál velősebb szeretet-gondolatokat tartalmazó remekművéből:
"- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!"
Szeretettel, Timi
Comments